2011. május 6., péntek

lovas verseim

Csak sétálunk

Most már csak sétálunk, az edzés véget ért.
Még néhány kör csupán, s jön a pihenés.
Ma már egyikünk sem kap új feladatot,
Nemsokára békésen ropogtathatod a zabot.
A kikötőszár lecsatolva, te elnyújtod nyakadat,
s én hátadon ringatódzva  érzem ruganyos izmodat.
Csend és békesség lebeg a levegőben,
Sem ló, sem lovas nincs a közelben.
Dúdolok, s füleden látom, ahogy hallgatod hangomat.
Milyen jó ez az áldott  békesség, ez a nyugalom,
ahogy ellazulva ringatódzom a hátadon




Álom

Álom ,az én kedves lovam,
szőre csillog, mint az arany
Nyakát büszkén felszegi,
a végtelenséget  kémleli.
Beleszagol a szabadságba,
s úgy elvágtat, hogy szél sem
ér nyomába.

Csikó álom

Álmodik a kiscsikó,
Álma tiszta mint a hó.
Szellő borzolja sörényét,
napsugár fésüli szőrét.
Esőcsepp a fürdetője,
Langyos szél törülközője.
Asztala az illatos rét,
Anyjától kapja a tejecskét.
Játszótársa pillangó nép,
Takarója csillagos ég.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése