Gondolatok a lóról (természetesen!)
(Mészáros Gyulának, Zsoldos Vicának, s valamennyi lovasnak, aki azon a bizonyos másik úton poroszkál.)
Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de
Engem mindig a ló szeme igéz meg leginkább.
Verseimnek is állandó ihletője beszédes tekintetük.
Annak ellenére, hogy a szemkontaktus a ló számára
a támadás jele, én mindig, ha lopva is, a szemét
figyelem.
S benne meglátom önmagam, és az engem
körülvevő világot is.
Mert tekintetükben ott van a hőn áhított Egység,
ami naponta darabokra hullik, s amit mi egész életünkben
össze akarunk illeszteni.
Többnyire csak kapkodjuk, szedegetjük a részeket,
s igyekszünk egésszé formálni azt, amit esetenként magunk zúztunk szilánkokra.
Tudatosan vagy ösztönösen keressük a harmóniát.
S ha egyszer, sok szeretet és türelem gyümölcseként megszületik
az, amit a lovak szeme üzen nekünk,
s ló és lovas között mások számára szinte felfoghatatlanul
kialakul a finom összhang , az a legnagyobb jutalom.
Olyan belső dicsfény, amihez nem ér fel az üdvrivalgás,
vagy a versenyen szerzett díjak, kupák csillogása.
Mert ez a fény valahol belül, szívünk legmélyén világít,
hiszen megnyertük magunknak a lovat társnak,
barátnak, s ezzel győzelmet arattunk ragadozó
énünk felett.
S köztudott, hogy aki önmaga felett győzelmet arat,
azé a legfényesebb diadal!
Va.
2011.04.09
Szuper! köszönöm! Ráéreztél a lényegre! :) Sok Szeretettel, mgy Ne feledjük, hogy..."A lovak többet érdemelnek!" www.mgy.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése